Suttgonak a fák, zúg a szél,
Hidd el, az erdő így mesél.
Ha akarod, beragyog a fény, körben jár,
S egy tisztás mélyén Ránk talál.
Nézz körül, őrt állnak a fák,
Nincs veszély, én vigyázok Rád.
Ragyog a nap, színes a világ,
Hát láss csodát, lépj ki az árnyékból hát!
Kiáltanám, hogy látni akarlak,
Kiáltanám, hogy ölelni akarlak,
Kiáltanám, világgá,
Hogy örökké szeretlek.
Téged a nagy ég ide küldött,
Hogy lássam, milyen az álom,
Hogy lássam, milyen a vágy,
Hogy lássam, milyen vagy.
Az álmom lehet túl merész,
A vágyon túl mehet minden ész,
De Te akkor is az álmom maradsz,
Kérlek maradj mindíg velem TAVASZ!!!!
Apóca